Eszterék kétnyelvű története

Korábban írtam már arról, hogy aki angol nyelvterületen él, az teljesen máshogy viszonyul a kétnyelvűség kérdéséhez, hiszen ott az angol nyelvű környezet adott, azért nem kell foglalkozásokra járni és otthon küzdeni, hogy angol nyelvi ingereket is kapjon a gyermek. Ellenben sokkal inkább oda kell figyelni arra, hogy az anyanyelvet, jelen esetben a magyart is elsajátítsa a gyerek és szépen beszélje azt.

Szabó Eszter Katalinnal készítettem egy interjút, amiben elmeséli, hogy ők hogyan keveredtek Dublinba és hogyan élik mindennapjaikat ebben a kétnyelvű közegben. Reméljük, hogy másnak is tud segíteni a cikk és szívesen olvassátok! Fogadjátok szeretettel!

• Hogyan kerültél külföldre, pontosan hova és mikor?

15 évesen töltöttem először hosszabb időt (2 hetet) külföldön, Franciaországban egy családnál. Ez maghatározó élmény volt számomra. Akkor döntöttem el, hogy külföldön szeretnék majd élni. A férjemmel 16 évesen találkoztunk. Mindig is tudtuk, hogy külföld a cél. A főiskola/egyetem elvégzése után terveztünk otthonról elköltözni, de a férjem kapott egy nagyon jó állást odahaza, így mindketten dolgozni kezdtünk. Mikor egy fejezet lezárult a férjem munkájában, úgy éreztük, hogy itt az idő, hogy a rég dédelgetett álmunkat valóra váltsuk és szerencsét próbáljunk külföldön. Megpályázott egy állást Dublinban és felvették. 2008 februárjában költöztünk ide.

• Beszéltél angolul, amikor oda költöztetek? Milyen szinten?

Mindenképp angol nyelvterületre szerettünk volna költözni, mert a férjem informatikus. Én franciául beszéltem csak, amikor kiköltöztünk, illetve valamennyire olaszul. Angolt csak nagyon alapszinten. A költözés előtt egy gyorstalpaló tanfolyamra elmentem. A költözés után itt Dublinban beiratkoztam egy nyelvsuliba és fél évet jártam oda. Hazamentem, hogy megcsináljam angolból a szakmai nyelvvizsgát és amikor ez sikerült, elkezdtem állást keresni Dublinban. Nem volt túl sikeres. A legrosszabb időben, a gazdasági válság közepén kezdtem el keresni. Majdnem egy éves keresés után vettek fel egy amerikai multihoz és ott francia ügyfelekkel, számlákkal foglalkoztam. Onnan jöttem el babázni. Ennek lassan már 4 éve.

• Hány gyereked van, mennyi idősek? Mutasd be őket pár szóban, kérlek!

A kislányunk, Nóri itt született. Ő januárban lesz 4 éves. A kisfiunk Andriska 6 hónapos múlt.
Nóri egy rendkívül érzékeny, kedves, nyugodt, jókedélyű kislány. Andriska nyitott, vidám, érdeklődő baba.

• Hogyan kommunikáltok otthon? Melyik a domináns nyelvetek? Hogyan valósul meg nálatok a kétnyelvűség?

Itthon csak magyarul beszélünk. Nóri 10 hónapos volt, amikor elkezdett hozzánk járni egy ír babysitter és alkalmanként vigyázott rá. Szerettük volna, ha szokja az angolt. Néhány szót, mondatot tanult is tőle. 2,5 évesen kezdte el Nóri az ovit és azóta nem jár hozzánk ez a babysitter. Az oviba pár hét alatt beszokott, de sokáig egy szót sem szólt angolul. Szeptemberben kezdte az ovit és november környékén kezdett el angolul beszélni. Sokat halandzsázott angolul ill. ezzel egy időben sokszor mondta az oviban tanult dalokat, mondókákat. A nyári szünet alatt nem nagyon jártunk angol nyelvi környezetbe. Néha barátokkal találkoztunk.
Idén szeptemberben örömmel ment vissza az oviba és pár hét alatt belejött az angolba. Az óvó nénik azt mondták, hogy rohamosan fejlődik az angolja. Itthon is gyakran beszél angolul. Főleg ha a babákkal, plüssökkel játszik. Hozzánk is sokszor szól angolul, de mi mindig magyarul válaszolunk neki. Szóval a kétnyelvűséget úgy próbáljuk kivitelezni, hogy itthon és egymás között mindig csak magyarul beszélünk. Mióta itthon vagyok a gyerekekkel ez nem túl nehéz, de tudom, hogy ha majd visszamegyek dolgozni és napközben én is angol nyelvkörnyezetben leszek, nehezebb lesz majd a helyzet. Legalábbis, amíg dolgoztam ezt tapasztaltam. Sok angol kifejezést használtunk itthon is a beszélgetések során, erről mióta a gyerekek vannak tudatosan leszoktunk.

• Hogy néznek ki a mindennapjaitok? Mikor melyik nyelvet használjátok? Milyen könyveket olvastok, milyen dalokat hallgattok?

Itthon vannak magyar és angol nyelvű mesekönyveink is. De egyértelműen magyarul olvasunk többet. Az angol nyelvűeket mindig kéri Nóri, hogy magyarul is mondjam el neki. TV-t a férjemmel csak angolul nézünk, de Nóri nem néz TV-t egyáltalán. Régebben néha nézett youtube-on Bogyó és Babócát, vagy magyar népdalokat, de pár hónapja erről teljesen leszokott. Az otthoniakkal rendszeresen beszélünk. Szüleimmel minden nap, tesóimmal heti szinten (video)telefonálunk.

• Mik a hosszú távú terveitek, hazaköltöztök-e?

Nem tervezünk hazaköltözni. Szeretnénk, ha a gyerekek itt járnának majd iskolába és egyéb hosszú távú terveink is itt vannak.

• Mit tanácsolsz a többi anyukának, szülőnek, aki hasonló helyzetben van, hogyan tudja megőrizni a magyar kultúrát külföldön úgy, hogy gyermeke az angol nyelvet is ismerje, beszélje?

Bár még nagyon kicsik a gyerekek, így igazából tapasztalatom nincs, de úgy gondolom, hogy nagyon fontos a magyar nyelv megőrzése és folyamatos gyakorlása. Az angolt az oviban, suliban, egyéb közösségekben nagyon gyorsan felszedik a gyerekek és mivel az angol könnyebb, mint a magyar, ezért a gyerekek hajlamosak azt preferálni. Mivel az angol nem az anyanyelvünk, én feleslegesnek tartottam, hogy itthon tanítsam a gyerekeknek. Viszont mivel a magyart csak tőlünk hallja, így inkább arra fektetjük a hangsúlyt. Sokat olvasunk, mesélünk, diavetítőzünk, eljárunk magyar közösségekbe, tartjuk a magyar hagyományokat (pl. lassan aktuális a Mikulás, nálunk ő dec. 6-án jön és karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot, függetlenül attól, hogy Írországban nem ez a szokás). Remélem ez a későbbiekben is így marad. Szeretném ha a gyerekeim ismernék majd a magyar szokásokat, irodalmat, történelmet, művészetet és ez rajtunk szülőkön múlik.

Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok nektek az élet minden területére!

Ha Neked is van egy történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, akár Magyarországon éltek és két nyelven nevelitek gyermeketeket, akár külföldön próbáltok boldogulni, írj nekem az info@angolkalauz.hu e-mail címre!