Számtalanszor találkozom azzal a nézettel, hogy káros a korai angol nyelvi nevelés, de biztos érvek nincsenek ezek mögött, ezért úgy döntöttem, hogy írok ezzel kapcsolatban visszajelzést, hiszen én ezzel foglalkozom, látom, hogy ennek milyen hatása van. Szeretném tisztába tenni, hogy tudjatok belőle ti is profitálni.

Szakterületem a kisgyermekkori angol nyelvi nevelés és jelenleg is a PE Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskolájában a kutatási területem a többnyelvű gyerekek. Számos gyerekkel, pedagógussal és intézményvezetővel találkoztam, nagyon jól rálátok a helyzetre.

10-ből 7 óvodában általában nincs angol nyelvi foglalkozás ma Magyarországon. Ha van akkor sem megfelelő módszerekkel, pedagógusokkal és stratégia nélkül történik. Amiért számos pedagógus úgy gondolja, hogy az ovisangol káros az az, hogy viszonylag kevés szakmai ismeretük van a kétnyelvű és többnyelvű gyerekek kapcsán, tele vannak tévhitekkel, illetve valószínűleg sajnos olyan ovisangol módszerrel, programmal találkoztak, ami valóban káros lehet.

Az egyik leggyakrabban előforduló nézet, hogy a „korai” angolozás káros, megkésett beszédfejlődést okoz, diszlexiás lesz a gyerek, és különben is az óvodában a játék a fontos, tanuljon meg először magyarul. Mondják ezt azok, akik a szomszédtól hallottak hasonló kijelentéseket, akiknek nem kompetenciájuk, hogy a fenti állításokat cáfolják vagy igazolják. Ezzel szemben haladó országokban az első helyen szerepel, hogy az óvodás gyerekek is többnyelvűek legyenek, külön erre a célra képzett speciális óvónők vannak. A legfontosabb az összes tévhit tisztázásánál, hogy a szaknyelv külön terminussal jelöli a két folyamatot, ahogy a gyerekek egy második nyelvet megtanulnak. 10 éves kor alatt nyelvelsajátításról, míg 10 éves kor után nyelvtanulásról beszélünk. Az előbbi az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamat, míg a másik már tudatos tanulást jelent. A nyelvelsajátításban igen fontos életszakasz a 2-5 éves kor, ez az úgynevezett kritikus periódus, ami azt jelenti, hogy ebben az életkorban kell bizonyos eseményeknek megtörténni a sikeres nyelvelsajátítás érdekében. Az agyféltekék rugalmasságának fejlődése ekkor a leggyorsabb, majd lelassul és a pubertás kor végére lezárul. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy óvodáskorban a gyermek agya szivacsként szívja magába a második nyelvet, olyan, mint egy puha viasz és könnyen formázható, később viszont megköt és más módszerekkel kell közelíteni, az agyi változások miatt már nehezebben tanul és nehezebben jut be az információ. Ez az úgynevezett szenzitív periódus elmélet.

Gondoljunk csak a farkasgyerek esetére, aki nem tanult meg beszélni, mert a szenzitív periódus idején nem volt számára minta. Vagy arra, hogy a búvárreflexnek köszönhetően a babaúszáson a picik le tudják zárni az orrnyílásukat, de csak 8-9 hónapos korig. Az óvodai nyelvi fejlesztés egyáltalán nem veszi el az időt a játéktól, sőt, egy plusz lehetőséget biztosít, mint akár az óvodai úszás vagy tánc. És való igaz, hogy az angol nyelv az egyik legnehezebb a diszlexiások számára, de önmagában nem okoz diszlexiát, ahogy megkésett beszédfejlődést sem. Sokkal inkább oka ezeknek a problémáknak a TV, média, digitalizáció és mozgásszegény gyerekkor.

Anélkül, hogy tudományos kutatási és neurológiai területekbe belefolynék, csak azt tudom mondani, a heti egyszeri vagy akár kétnyelvű magyar-angol óvodai környezet csak hozzájárul a gyermek fejlődéséhez minden téren, hiszen komplex fejlesztést tesz lehetővé. Hiba lenne azt gondolni, hogy domináns magyar nyelvi környezetben, ahol a magyar nyelvű mondókákra, mesékre is hangsúlyt fektetnek, ott ettől az angol foglalkozástól lenne a gyereknek problémája. Ahhoz, hogy valaki kétnyelvűvé váljon az ébrenléti idő minimum 30 %-át a célnyelven kell töltenie, bátran kiszámolhatjuk, hogy még így is nyelvi fürdőről van szó az óvodai életben, ha otthon egyébként nem használják az angolt.

Ezzel szemben, ahol a gyermek óvodai angol nyelvi foglalkozásokon is részt vesz, sokkal nagyobb magabiztossággal kezdi az iskolát – gondoljunk csak bele, hogy mennyi stresszforrástól menekül meg. ha barátságba kerül a nyelvvel. De ha elvonatkoztatunk tőle, hogy a gyereknek miért hasznos, akkor nézzük, hogy mit profitálhat belőle az óvónő vagy óvoda, ha a szülői igényeknek megfelel és biztosítja a megfelelő angol nyelvi foglalkozást. Egyrészről elégedettebb szülők, akik viszik tovább a pedagógus és az intézmény hírét ezáltal több gyereket fognak oda íratni, másrészt anyagi szempontból is magasabb árat kérhet egy foglalkozásért a pedagógus, sőt a magánóvoda akár éves díjat is emelhet gyerekenként. Óvónőként növelhető a versenyképesség, saját szakállra is tarthatsz foglalkozást, amivel biztosíthatod saját magad jövőjét.

A program, módszer azonban valóban lényeges. A többség fejében a poroszos nyelvoktatási mód van, és ezzel találkozom a legtöbbször sajnos még óvodákban is. Amikor az óvónő vagy nyelvtanár megkapja a feladatot, hogy tartson ovisangolt – mert beszél angolul középfokú szinten – akkor nekik nincs a birtokukban megfelelő tudás ehhez. Ez olyan, mint amikor az olimpikonnak csak annyit mondanak, hogy készüljön fel a versenyszámra, de nincs edzője, aki megmondja neki, hogyan és milyen elvek mentén lesz sikeres a felkészülése. Ha a tervezéskor vagy a kivitelezéskor elcsúszik, akkor már nem érkezik az eredmény. Ezért olyan nyelvi programmal kell dolgozni, ami figyelembe veszi a magyar gyerekek igényeit (lásd említett diszlexia kérdés és a nyelvi hangzókészletünk) másrészt stratégia mentén szervezi egész évre a tudásanyagot, hogy mit és miért játszunk a foglalkozásokon, ahol egy percet sem ülnek a gyerekek, nincs képkártya-mutogatás és céltalan mondókatanulás, hanem minden egyes percnek megvan a célja. Ez azonban gondos tervezést igényel, nem csak annyiból áll, hogy éves tanmenetet meg YouTube dalokat gyűjtögetünk. Mert bár az angol nyelvi tudás alapfeltétel az óvodai angolozáshoz, mint az olimpikon alapkészsége, de rendszerbe, stratégiába kell szervezni, hogy mi alapján dolgozzon.

A kisgyermekkori nyelvoktatás felelősségteljes kihívás, így aki óvodások (angol) nyelvi fejlesztésére adja a fejét, saját magának is fejlődnie kell. Cserébe viszont gazdagabb lesz csillogó gyerekszemekkel, szülői elégedettséggel és anyagi téren is, hiszen a nyelvtudás érték, ezt mindenki tudja.

Ne nyeld be azt, amit mindenhonnan hallasz, sajnos a legtöbben nem képzik magukat ezen a területen, külföldön ez már nagyon régóta és jól működik. Ne hagyjuk, hogy ránk erőltessék, hogy ez káros. Most már Te is látod, hogyan tudod jobban kiszolgálni a szülői elvárásokat.

Tudásoddal a társadalmi felelősségvállalás szintjére léphetsz, változást idézhetsz elő, ami mindig azzal is jár, hogy lesz

olyan, aki azzal zrikál, hogy ez csak úri huncutság, de ne törődj vele!

Az Angol Kalauz program nem franchise rendszerben gondolkodik, hanem olyan szemléletmódváltást kezdeményez, amely a jövő nyelvoktatása kapcsán előre mutató, eredményes, hatékony és az oktatók számára örömteli, ugyanakkor anyagi haszonnal is jár! 

Keep on going!

Language_teaching_revolution