Így angolozunk mi – Nikolett és kislánya, Betti

Az Így angolozunk mi sorozatban igyekszem olyan szülőket és gyermekeiket bemutatni, akik lelkes elkötelezettjei az otthoni angolozásnak és szívesen megosztják élményeiket, tapasztalataikat a témában a többi szülővel, hogy ők is erőt és motivációt meríthessenek ezáltal.

A mai interjú szereplői Nikolett és a 22 hónapos Betti. Nikitől azt is megtudhatjuk a beszélgetésből, hogy Betti a nagymamájával vesz részt az angolos foglalkozásokon! Szuper nagymama és remek példa Nikiék története!

Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút!

• Milyen szinten beszélsz angolul?

17 évvel ezelőtt szereztem meg a nyelvvizsgámat angolból. Jelenleg társalgási szinten beszélem a nyelvet, ugyanis a munkám során napi szinten nem használom az angol nyelvet. A kislányom mellett, a vele való otthoni angolozás során fedezem fel újra, illetve sok tekintetben először (nekem az angol a második idegen nyelv volt az életemben, így sok mesefigura már nekem kimaradt) az angol mesék és mondókák világát.

• Mennyi idős a gyermeked? Mesélj róla pár szóban!

Kislányom, Betti márciusban lesz 2 éves. Igazi kis örökmozgó, nagyon érdeklődő természet. Nagyon szereti, ha együtt énekelünk, vagy mesét olvasok neki, képeskönyveket nézünk.

• Miért szeretnéd, hogy angolul is beszéljen?

Úgy gondolom, hogy idegen nyelvi tudásra (főleg az angolra) mindenképpen szüksége lesz, bármilyen pályára is sodorja majd az élet. Tekintettel tehát arra, hogy az angol nyelv megkerülhetetlen a mai világban, véleményem szerint az angol minél koraibb elsajátítása óriási helyzeti előnybe hozza azon kortársaihoz képest, akik „későn” – csupán az iskolában kezdik el megismerni az angolt, és magolnak – nyelvtant bifláznak. Persze azzal tisztában vagyok, hogy nem tudok neki olyan környezetet teremteni, mintha angol anyanyelvi családban nőne fel, azonban azt saját tapasztalatból is mondom (2 éves koromtól tanultam/ismerkedtem a német nyelvvel), hogy az ilyen korai életszakaszban megismert idegen nyelvi alapok nagy segítséget jelentenek a későbbi tanulásban, a nyelvtani szabályok elsajátítása is ösztönösebben működik, a szókincs fejlesztésében is kevesebb az erőlködés.

• Hova szeretnél eljutni, mi a célod az angolozással?

A legfontosabb célom az, hogy a kislányom megszeresse az angol nyelvet, ne idegenkedjen tőle. További cél, hogy minél nagyobb legyen az angol szókincse, ismerje fel és később már magától is mondja el az angol mondókákat. Annak pedig már irtó nagyon örülnék, ha óvodás korában már mindegy lenne neki, hogy angol vagy magyar mesét olvasok neki, vagy néz a TV-ben, egyformán szeresse és megértse azokat.

• Mi a legjobb abban, hogy két nyelvvel is megismerteted?

Nálunk tulajdonképpen 3 nyelv van „forgalomban”, ugyanis az angol mellett németül is foglalkozok vele. Az idegen nyelvek használatában az a legjobb, hogy több kultúrával is meg tudom őt ismertetni. Továbbá az idegen nyelvű dalokkal, mondókákkal együtt az én szókincsem is bővül, aktívabbá válik a korábban elsajátított nyelvtudásom, és angolul valahogy máshogy hangzanak azok a mondókák, amik magyarul néha már unalmasak, ha szabad úgy fogalmaznom túl „gügyögősek”. Emellett pedig változatossá, színesebbé is teszi a repertoárt, ha esetleg a picur figyelme lankadna.

• Mi a legnehezebb számodra az otthoni angolozásban?

A legnagyobb nehézségnek a kiejtést éreztem: féltem attól, nehogy rossz kiejtést adjak tovább a kislányomnak. A férjem azonban megnyugtatott, és azzal biztatott, hogy az angol nyelvet manapság többségében nem angol anyanyelvűek használják, így esetleg egy-egy nem túl helyes kiejtés miatt nem kell görcsölnöm. Ezen kívül az elején úgy gondoltam, hogy nem leszek majd elég természetes, ha idegen nyelvre váltok, de ezt is gyorsan kiküszöböltük: elkezdtünk angol zenebölcsibe járni, könyveket vettünk, és megtanultam gyorsan jó pár dalt, amit szinte az unalomig ismételtem Bettinek, így már nagyon könnyen, spontán módon jöttek elő azokat az angol kifejezések, dalocskák, amik az adott szituációhoz illettek.

• Van-e rajtad kívül más is, aki angolul foglalkozik vele? Támogat-e a családod az otthoni angolozásban?

A férjem is beszél angolul (szerencsére ő aktívan, a munkahelyén is), így ő is foglalkozik Bettivel angolul, és persze támogat a „korai idegen nyelv elsajátítás projektben”. A szüleim is nagyon támogatnak az otthoni angolozásban, ők aktívabban a németben tudnak segíteni, mivel azt beszélik. Édesanyámról azonban azt még mindenképpen szeretném elmondani, hogy a hétköznapokban nagyon sokat segít azzal, hogy ő viszi Bettit minden héten angolra és németre is (én ugyanis már dolgozom).

• Mi volt az első visszajelzése a kislányodnak?

Az már az első perctől kezdve érződött, hogy élvezi az angol dalokat, illetve, hogy egy kicsit más világot is megismerhet. Körülbelül 1 éves korára már elkezdte mutogatni a dalokhoz kapcsolódó mozgásformákat, például a „Wheels on the bus” dalnál a kis karjait forgatta egymás után. Mostanra már elmutogatja a legtöbb testrészét is, ha mondom neki, vagy énekelem a „Head, shoulders, knees and toes” dalt, a színeket is nagyrészt felismeri (pl. a purple a „pör-pör”, a pink a „piÍÍÍ”), ismeri továbbá a „sit down”, „clap”, „stomp” igék fogalmát, és csinálja, ha ezekre kérem angolul.

• Milyen dalokat hallgattok, miket játszotok? Mi a kedvenc tevékenysége?
• Mennyi időt foglalkoztok az angollal naponta? Mikor és hogyan? Van-e bevált módszer (báb, dal stb) amit alkalmazol?

Ezt a két kérdést összevonnám 🙂 Hétköznap esténként tudunk angolozni kb. egy órát, illetve hétvégén hosszabb ideig, de minden nap énekelünk és olvasunk mesét is (pl.: Bogyó és Babócát angolul, vagy Usborne könyvet és természetesen használjuk az Angol Kalauz-t is). A dalokat általában az általa végzett tevékenységekhez próbálom párosítani, például: fürdés közben a 5 little ducks, öltözködésnél, fogmosásnál: Here we go round the mulberry bush, konyhai tevékenységeknél: pat-a-cake bakers man, I’m a little teapot stb. Vagy például Bettinek van egy olyan könyve, amiben nagyon sok fajta bogár szerepel, és ha ezt nézegetjük, akkor mindig eléneklem neki a „Ladybird, ladybird” illetve a „Flitter, flutter butterfly” dalt, ő pedig ezeket már előre várja. Továbbá szintén nagy kedvenc egy fekete birkabábunk, amelyet ha felhúzok a kezemre elénekeljük a „Baa, baa black sheep”-et, amit Betti csak „Blacky”-nek hív, valamint van több másik bábunk is, amikkel el tudjuk játszani az Old Mcdonald-ot, vagy a Good Old Noah-t.

• Mit tanácsolsz a többi szülőnek, akik nem mernek ilyen „korán” belevágni a nyelvátadásba?

A pszichológia talán legfiatalabb ága a babakutatás, olyan sokat nem tudunk még a csecsemők, kisbabák agyi folyamatairól, tehát lehet, hogy ok nélkül féltjük őket attól is, hogy a kétnyelvű nevelés zavart okozhat a fejlődésükben. Álláspontom szerint a felnőttek túl sokszor akarják „kiskorúsítani” a gyermekeiket („te még túl kicsi vagy ehhez” és hasonló mondatok), később pótolhatatlan élménytől fosztva így meg a lurkókat. Szerintem, ha valamit nem akar egy gyermek, azt egyértelműen jelzi: sírással, hisztivel, érdektelenséggel stb., tehát mindenkinek ajánlom, hogy próbálkozzon az otthoni angolozással, ne döntse el a felnőtt a kisbaba helyett a kérdést. Betti esetében az angolozás kapcsán semmilyen negatív jelzést nem kaptam, éppen ellenkezőleg nagyon sok boldog percet és órát okozott ez a fajta időtöltés. Így elmondhatom, hogy utólag is nagyon örülök, hogy belevágtunk, és büszkén folytatjuk így tovább, minden hezitáló családnak hasonló szép élményeket kívánva!

 Nagyon szépen köszönöm az interjút Nikinek és további sok sikert, örömet és vidám angolozást kívánok!

Ha Te is szívesen megosztanád az angolos élményeidet másokkal, akkor írj az info(kukac)angolkalauz.hu e-mail címre! 🙂

Szeretettel:

Fürész-Mayernik Melinda