Mindig is mondtam, hogy minden nyelv megmutatja, hogy az azt beszélő nép hogyan látja a világot. Tehát ha egy új nyelvet tanulsz, akkor egy új szemléletet is tanulsz vele. Ha ezt valahol nagyon jól meg lehet figyelni, akkor az az adott nyelv kifejező képessége – a pénzzel kapcsolatban. A nyelvek nemcsak azt mutatják, melyik nép mit gondol a pénzről, hanem azt is, hogy hogyan bánik vele. Himer Csilla pénzügyi coach cikke az angolkalauz.hu-n.

 

Keresed. És meg is találod?

 

Hányszor hallottad már mindenféle önfejlesztő guruktól, hogy vigyázz a szavaidra, mert azoknak súlya van? Hogy a szavaid meghatározzák a gondolkodásodat, és ezzel a sikereidet is? Ha már eleged van ezekből a „okosságokból”, akkor javaslom, gondold ezt át újra!

Neurolingvisztikai kutatásokkal ugyanis elég jól el vagyunk látva, mióta ez a fiatal tudományág fejlődésnek indult. Ezek a kutatások pedig néhány meglepő tényre is ráirányítják a figyelmet.

Elsősorban is arra, hogy tényleg van összefüggés a gondolkodásunk és a gondolataink megformálásához használt szavaink, mondataink között. És ez sajnos még akkor is igaz, ha maga az édes anyanyelvünk az, ami korlátokat szab a gondolkodásunknak.

Mi, magyarok például keressük a pénzt. Amikor az ügyfeleim eljönnek hozzám coachingülésre a problémával, hogy akármit csinálnak, ha minden erejükkel ezen vannak, akkor sem keresnek elég pénzt, nem viccből, hanem komolyan szoktam megkérdezni őket:

„OK, keresed. És meg is találod?”

Ezek után esnek az ügyfeleim gondolkodóba, és meglepően nagy számban azt a visszacsatolást adják a gondolkodás után, hogy valóban úgy érzik, a pénzt keresik, kutatják – de sosem érik utol. Mintha örök keresésben, üldözésben lennének, de a pénz mindig elfut előlük.

 

Ehhez képest más nyelvekben…

 

…egészen más hozzáállást találhatsz.

Kezdjük rögtön az angollal, ha már az angolkalauz.hu oldalon vagyunk. Még egy nyelven belül is lehet szemléletbeli különbséget találni – attól függően, hogy milyen kultúrában használják, csiszolják a nyelvet.

A brit angolban – amit zömében mi is tanulunk az iskolában – az ’earn’ szót használják. ’Earn money’ – pénzt keres. A szótárban az ’earn’ szónál önálló jelentésként is azt találjuk, hogy ’keres’.

Csakhogy ez nem volt mindig így. Az ’earn’ eredetileg ugyanis azt jelentette, hogy ’kiérdemel’. (Még most is meg lehet találni a szótárban másodjelentésként.)

Mit jelent ez egy neurolingvisztikusnak? Azt, hogy a pénzt az angol szerint ki kell érdemelni. Teljesítményt kell mögé tenni. Vagyis magától nem fog senkinek az ölébe hullani, az csak a teljesítményért cserében jár. Ez pedig az önálló cselekvés felelősségét mutatja. Egyetlen szóban, kifejezésben.

Ezzel – nem is annyira – szemben az amerikai azt mondja, ’make money’. Ő csinálja a pénzt. Abszolút cselekvésorientált kifejezésmód. Nemcsak a brit angol teljesítményközpontúsága van benne, hanem még valami más is: a próbálkozás és az újrapróbálkozás szükségessége. Csinálni lehet pénzt, de ahhoz cselekvés kell. Sok és sorozatos. (Nem véletlen tehát, hogy Amerikát a vállalkozás tett naggyá.)

A francia azt mondja ’gagner l’argent’. Vagyis ’elnyeri’ a pénzt. Kicsit könnyedebb, a szerencsére jobban alapozó szemlélet ez – annak, aki amúgy is hisz a végzetben. (És a szerelem nyelvét beszélő franciák ugyan miért ne hinnének a sorsban, a végzetben? 🙂 ) Más franciák viszont esküsznek arra, hogy számukra a pénzt ’elnyerni’ azt jelenti, hogy egy komoly versenyben érdemlik ki ezt a fajta ’díjat’. Ezért meg is tesznek minden tőlük telhetőt, hogy annyi jusson nekik belőle, hogy élvezhessék az életet. Az utolsó cseppig.

Az olaszok érdekes módon keresik a pénzt. Ők ugyanis nem keresik. ’Valóra váltják’. (’Realizzare’ – mondja az olasz, és ennek lefordításához még szótár sem kell.) Az olaszok ugyanis mértékegységként tekintenek a pénzre. Eszközként ahhoz, hogy mérni tudják, milyen ütemben válthatják vele valóra az álmaikat, céljaikat.

Német nyelvterületen pedig azt mondják, ’Geld verdienen’ – azaz ’megszolgálni a pénzt’. Van ebben egyfajta alázat. Azonban nem a pénz iránt! Hanem sokkal inkább az iránt a munka iránt, amivel meg lehet szolgálni ezt a pénzt.

Amikor nemcsak a szavak, a nyelvtan is pénzügyi gondolkodást tükröz

 

A nyelvek azonban nemcsak szavakból állnak, hanem nyelvtani rendszerből is. És hangozzék ez bármilyen meglepően is, még ez is képes komoly hatást gyakorolni az olyan racionális(nak hitt) gondolatainkra, amelyek a pénz körül forognak.

A Yale egyetem neurolingvisztika és összehasonlító nyelvtudomány kutatói ugyanis arra jöttek rá, hogy például megtakarítási hajlandóság szempontjából nagyon nem mindegy, hogy egy nyelvben hogyan képezzük a jövő időt. Azok az emberek, akiknek anyanyelve olyan nyelvtani szabályokat alkalmaz, melyek rákényszerítik a nyelvhasználót, hogy egy egészen másfajta nyelvtani szerkezettel fejezzék ki a jövő időt, mint a jelent, sokkal kisebb elánnal spóroltak.

 

Mi ennek a pszichológiai oka?

Ha a jövő idő nem különül el annyira a jelentől, akkor sokkal közelebbinek érezzük magunkhoz időben a jövőt – szinte mintha a jelenben történne. Nem a távoli jövő ködébe vesző dolog lesz a nyugdíj, vagy a gyerek továbbtanulása, hanem agyunk időhorizontja számára jobban átfogható közelségbe kerül. Így elkezdünk rá spórolni is. (Nem véletlenül tartják a németeket spórolósaknak.)

 

Mi ebből a tanulság?

 

Az, ha szélesíteni akarod a pénzügyi látókörödet, mindenképpen tanulj nyelveket!

 

 

Himer Csilla

pénzügyi coach

https://nomindenfelekeppen.hu

 

Képek forrása: www.pixabay.com

Share

Comments

comments

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Ez a weboldal sütiket (cookie) használ a lehető legjobb felhasználói élmény érdekében. A weboldal további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. További információ az adatkezelésről: http://angolkalauz.hu/adatkezelesi-nyilatkozat/

Bezárás