Így angolozunk mi – Rita és gyermekei

Motivációs céllal indítottam útjára az Így angolozunk mi rovatot, amelyben megismerhettek olyan szülőket akik gyermekükkel, gyermekeikkel otthon (is) játékosan angoloznak, énekelnek, mondókáznak, játszanak és elmesélik a tapasztalataikat, élményeiket, nehézségeiket ezzel kapcsolatban.

A mai részben szeretném Nektek bemutatni Ritát és 4 éves kisfiát, Kristófot, illetve 2 éves kislányát, Emmát.

Fogadjátok szeretettel a Ritával készült interjút!

• Mikor és miért határoztad el, hogy az angol nyelvvel is megismerteted a gyermekeidet?

Régóta érlelődött bennem a gondolat, de a tavalyi év során végleg eldöntöttem, hogy átadom a gyerekeimnek az angol nyelvtudásomat annyira, amennyire csak lehet. A mai világban, aki idegen nyelveket beszél, az nem lehet elveszett ember. Hatalmas előnnyel rendelkeznek azok, akik más nyelveket is beszélnek.

Végül nyáron kezdtük el a játékos angolozást. A nagy kérdés az volt, hogy hogyan kezdjem, hogyan álljak neki. Sok véleményt elolvastam az Interneten azzal kapcsolatban, hogy mások hogyan csinálják, összegeztem az információkat, majd kialakítottam a saját „órarendünket”. A legnagyobb segítséget Melinda honlapja adta és adja azóta is. 🙂

• Mennyi idősek a gyermekeid? Mesélj róluk röviden!

Kisfiam, Kristóf 4 éves, óvodás. Eleven, mosolygós, jókedvű kisfiú. Érdeklődő, nyitott az új dolgokra. Nagyon jó a memóriája, azonnal megjegyez mindent és információk tömkelegét képes magába szívni pillanatok alatt.

Kislányom, Emma 2 éves, bölcsödébe jár. Barátságos, huncut kislány. Mindenre nyitott, kíváncsi természetű. Mindenhol ott a füle és a szeme, semmi sem tud titokban maradni előtte. Mindent megért, a passzív szókincsére igazán nem panaszkodhatunk, de még beszélni, csak a maga babanyelvén beszél, de azon mindent elmond és elmutogat.

• Milyen szinten beszélsz angolul, hogyan tudod magad fejleszteni? Hol tudsz segítséget kérni, ha Te elakadsz?

Középfokú nyelvvizsgám van angol nyelvből, a munkahelyen pedig napi szinten használom, így szinten tudom tartani magam. A játékos angolozással pedig folyamatosan elsajátítom a „dajkanyelvet” is. 🙂

• Miben látod a legnagyobb nehézséget az otthoni angolozással kapcsolatban?

Szerintem a többség számára az a legnehezebb, hogy mikor és hogyan angolozzanak gyermekükkel. Kezdetben számomra is nehézséget okozott, hogy hogyan teremtsek megfelelő időt az angolozásra. Két kicsi gyermek mellett pedig igazán nem könnyű összeegyeztetni a dolgokat.

Mivel gyermekeim magyar nyelven is nagyon szeretik a mutogatós mondókákat, ezért az angol nyelvet a mondókázásokkal csempésztem bele a hétköznapjainkba.

• Miért szeretnéd, hogy angolul is beszéljenek a gyermekeid?

Ahogyan a mondás tartja: Minden ember annyit ér, amennyi nyelvet beszél. Én is így gondolom, hogy aki meg tud szólalni idegen nyelven, annak az élet számos területén nagy előnye van. Ezért tartom fontosnak, hogy gyermekeim már kicsi korban ismerkedjenek az angol nyelvvel, hogy ne legyen nekik kényszer és gyötrelem a későbbiekben, ha meg kell szólalni idegen nyelven.

• Mi volt a legnagyobb sikerélményetek, mi volt az első pozitív visszajelzés?

Az első sikerélményre még most is úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, mert nagyon nagy hatással volt rám, büszkeség fogott el és bebizonyosodott, hogy igenis van értelme a kisgyermekkori idegen nyelv tanításának.

Egyik délutáni alvásból Emma sírva ébredt fel. Kristóf odament hozzá, megsimogatta és azt mondta neki: „Emma, don’t cry!” 🙂

Emma is érti az egyértelmű utasításokat (Hands up in the air! Clap your hands! Running!…..), és ha angolul kérdezem a különböző testrészeit, akkor megmutatja őket.

• Volt-e negatív tapasztalatod az otthoni angolozást illetően, ha igen, hogyan sikerült megoldani?

Negatív tapasztalatom szerencsére nem volt.

• Mennyi időt foglalkoztok az angollal naponta? Hogyan tudod beépíteni a napi rutinba?

Időben nem tudnám megmondani, hogy mennyit foglalkozunk az angollal, a hangsúly azon van, hogy minden nap foglalkozzunk vele.

Vannak bizonyos tevékenységek, mint például az esti fürdetés, ami „angolul” megy, azaz amikor vetkőzünk, fürdünk, felöltözünk, angolul beszélek a gyerekekhez és a témához kapcsolódó énekeket, mondókákat mondjuk.

Sokszor játék közben átváltok angol nyelvre, vagy ha az adott játékhoz kapcsolódóan ismerünk angol éneket vagy mondókát, akkor az elmondjuk, elmutogatjuk.

• Támogatja-e a környezeted az otthoni angolozást? Van-e rajtad kívül más is, aki angolul beszél a gyerekekkel?

Szerencsére nem kaptam negatív visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy a gyermekeimet megismertetem az angol nyelvvel. Férjem is beszél angolul és támogat, valamint azok a játékok, amiket angol nyelven szoktunk játszani, ő is angolul játssza a gyerekekkel.

• Milyen útravalót adnál a többi szülőnek, aki otthon is szeretné gyermeke angol nyelvi fejlődését támogatni, mi a legfontosabb szerinted?

Ne várjanak! Kezdjék el minél előbb, érdemes belevágni! Ne vegye el a kedvüket az sem, ha kezdetben úgy érzik, hogy nincs eredmény. Azt viszont fontosnak tartom, hogy az angolozás játékos legyen, ne érezze se a gyermek, se a szülő kényszernek, mert akkor annak nincs értelme és eredménye sem lesz. Tapasztalatból mondom, hogy a gyerekek mindent elraktároznak, amit hallanak, minden információt befogadnak, és ha eljön az ideje, akkor jön a meglepetés, a csoda, hogy a gyermek megszólal angolul és jó helyen, megfelelő módon használja az addig passzív angol szókincsét.

Igazi élmény számomra a gyerekeimmel történő „angolozás”, hiszen már van visszajelzés részükről, van eredmény! 🙂

Kristóf már az Angol Kalauz februári kihívására készül 🙂

Köszönöm szépen Ritának ezt a rendkívül lelkesítő és motiváló interjút és a hasznos gyakorlati tanácsokat is! Bízom benne, hogy a többi szülő is merít belőle ötleteket! 

Ha Neked is van hasonló történeted és szívesen megosztanád másokkal a játékos angolozással kapcsolatos élményeidet, tapasztalataidat, írj az info(kukac)angolkalauz.hu e-mail címre! 

Szeretettel kívánok vidám angolozást!

Melinda