Úgy döntöttem, hogy más szemszögekből és más országokból is szemügyre veszem a kétnyelvűség témáját. Kíváncsi vagyok, hogy külföldön hogyan gondolkodnak a kétnyelvű nevelésről és hogyan valósítják meg ezt mások. Ezért felkerestem (elsőként) a Bilingual Parenting blog íróit, akik szívesen adtak nekem interjút az ő két- illetve többnyelvű életükről. A négytagú család édesanyja, Lidia adott nekem válaszokat a kérdéseimre, aki férjével, David-del Angliában él és két gyermeket nevelnek.

Lidia fotókat is küldött a családról, éppen az új kisteherautóval fotózkodnak, amivel a nyáron francia nyelvterületekre szeretnének látogatni.

Fogadjátok szeretettel Lidia és családja történetét! (Az egyszerűség kedvéért magyarra fordítva.)

Malena, Lidia, Martha, David2

  •  Kérlek, mesélj néhány szóban magatokról!

Négytagú család vagyunk, két felnőtt és két gyermek. Angliában, Bristolban élünk, egy kicsi multikulturális városban, közel a walesi határhoz. Több különböző dologgal foglalkozom, angolt, franciát és spanyolt tanítok felnőtteknek és dolgozom iskolákban is, ahol szintén nyelveket tanítok. De fordítok és tolmácsolok is. David, a férjem grafikus-tervező, jelenleg szabadúszó fotós és grafikus. A gyerekek nevelését megosztjuk. Két kislányunk van, Martha 5 éves, Malena 3 éves.

  • Milyen nyelveket beszéltek a férjeddel? Hol tanultad ezeket és milyen szinten beszéled őket?

Spanyolországban születtem és nevelkedtem, így az anyanyelvem a spanyol. Az angolt, mint idegen nyelvet iskolában és az egyetemen tanultam, nem gondoltam magam kétnyelvűnek egészen addig, amíg 2000-ben Angliába nem költöztem. Franciát esti tanfolyamon tanultam. Franciaországban dolgoztam 3 hónapig, mint aupair, azóta nagyon sok franciául beszélő barátom van. Saját magam képeztem franciából, könyvekből és francia filmekből, amik segítségével folyékonyan tudtam beszélni. Egy kicsit tanultam németet, oroszt és olaszt is autodidakta módon. Feltételezem, hogy ezeket a nyelveket társalgási szinten beszélem, de nem elég jól, hogy szakmailag is használjam.
David édesanyja walesi és csak akkor kezdett angolul tanulni, amikor iskolába ment, bár David csak az egyetemen tanult walesi nyelvet. Egy barátjától tanult alapszintű norvégot és akkor kezdett spanyolul tanulni, amikor megismerkedtünk. Középhaladó társalgási szinten van, a családommal és a barátokkal spanyolul beszél. Amit megtanult spanyolul az mind könyvekből, a velem és a családommal való társalgásból és egy 1 hetes intenzív spanyolországi nyelvkurzusról ragadt rá.

David and new van for bilingual trips

  • Mennyi idősek a gyerekeitek? Mesélj róluk egy kicsit!

Két lányom van, 5 és 3 évesek. Martha 5 éves, viszonylag későn kezdett beszélni. 3 évesen csak 2-3 kifejezést használt, általában angol-spanyol keveréket, de inkább több spanyolt. A fordulópont az volt, amikor 3,5 évesen 4 hetet Spanyolországban töltöttünk és a 4. hét végére az életkorának megfelelő szinten beszélte a spanyolt. Amikor visszatértünk Angliába, észrevettük, hogy angolul is ugyanolyan szinten tud beszélni. Most mindkét nyelven folyékonyan beszél, habár az iskolakezdéssel több hatás éri angolból és szívesebben is beszél angolul. Az egyensúly – ahogy észrevettem – úgy változik, ahogyan hosszabb nyaralásra megyünk Spanyolországba. Franciául is tanul, mindent megért, de vonakodva szólal meg. Akkor beszél franciául, ha kedve tartja.
A testvére, Malena 3 éves, Marhtaval ellentétben jó beszélő. Egész mondatokban beszél és a szókincse is gazdag. Jobban szeret angolul kommunikálni, habár ha kérjük, akkor spanyolul is tud.

  • Mi a fő nyelv, amit otthon használtok?

Az angol lett a fő nyelv, mivel Daviddel angolul beszélek, a lányokkal pedig spanyolul. De az utóbbi időben többet dolgozom távol otthontól, ezért kevesebbet vannak spanyol közegben. Amíg picik voltak, együtt voltunk egész nap, többet hallották a spanyolt.

  • Miért kezdtél bele a kétnyelvű nevelésbe?

A fő ok a saját családi hátterem. Spanyol vagyok és az egész családom Spanyolországban él, ezért fontos, hogy a lányok hatékonyan tudjanak kommunikálni a családommal is. A másik fontos ok számomra, hogy én imádom a nyelveket és úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy több nyelvet is beszéljünk, ugyanakkor nagyon nehéz nyelvet tanulni tiniként vagy felnőttként egy osztálytermi környezetben. Szóval úgy gondoltam, hogy inkább hallják a nyelveket, sajátítsák el könnyebben és szórakozva, kevesebb időráfordítással, mint kitegyem őket a „sötétségnek” és magánórákra járjanak, amikor idősebbek lesznek.

  • Hogyan szervezed a nyelveket? Hogyan használjátok őket a mindennapokban?

Az egyensúly és az eloszlás az évek során változott. Amikor Martha született, nehezemre esett spanyolul beszélni hozzá, mivel akkor már nagyon régóta Angliában éltünk és a mindennapi kommunikáció során az angolt használtam. Szerencsére kis idő alatt sikerült visszaemlékeznem és könnyebbé vált. Az egyik napot spanyolul, a másik napot franciául töltöttük, mivel én vagyok az egyetlen, aki mindkét nyelvet beszéli. David angolul beszél. Amikor Martha elkezdte a francia óvodát, 3 napot egy héten, elhatároztam, hogy a többi napon spanyolul beszélünk és franciát azokon a napokon, amikor a foglalkozásai vannak, illetve a francia barátainkkal vagyunk. Most már sokkal komplikáltabb, zsúfoltak a napjaink. Én főként spanyolul beszélek velük és igyekszem a franciát használni, amikor olvasunk vagy a házi csináljuk, illetve amikor a francia csoportba megyünk. Még mindig jár franciára, de már csak egy héten egyszer.
A spanyol erősebb, mint a francia, mivel Spanyolországba járunk nyaralni és a családommal is spanyolul beszélünk. A francia jelenleg egy kicsit gyengébb, de a francia nyelvi szintje még így is a többi angol gyerek francia nyelvtudása felett van (ők az óvodában, iskolában, mint idegen nyelvet tanulják a franciát). Gyenge, ha egynyelvű angol vagy egynyelvű spanyol gyerekekéhez hasonlítom. A terv az, hogy több európai úttal aktivizáljuk a nyelvet és remélhetőleg egy pár hetet francia nyelvterületen tölthetünk, ahol francia gyerekekkel játszhatnak.

The van

  • Mik a fő pontjai a kétnyelvű gyereknevelésnek?

Azt mondanám, hogy a türelem és a hit. Ez olyan, mint amikor nézed hogyan nő a fa. Ha mindennap nézed, akkor egy idő után feladod, mert nem látod rajta a növekedést. De ha vársz, meglátod az eredményt. Könnyebb mondani, mint csinálni, mert nagyon nehéz mindenkit belevonni a folyamatba, sokan úgy gondolják, hogy majd az ő gyerekük ezt ráér megtanulni, ha 10 éves lesz, ráadásul, amikor a más totyogósok sokat beszélnek a Te gyereked csendben van és szavakat kever…

  • Volt-e valamilyen rossz élményed, érzésed, amikor a környezeted vagy a rokonság rosszallóan nézett a kétnyelvű nevelésre?

Általánosságban véve szerencsés vagyok a barátaimmal és a családommal. Mindenki támogat és csodálja a kétnyelvűséget. Egy vicces megjegyzést kaptam egyszer egy ismerőstől, hogy nem kellene olyan nyelvet tanítanom a gyerekemnek, ami nem a sajátom. Vagy egy másik: „Kényszerítem” a gyerekeimet arra, hogy 3 nyelvet tanuljanak, pedig nem is tudom, hogy tényleg akarják-e. Ezeken csak mosolygok, mivel ezeket okos, iskolázott emberek mondják, csak éppen tudatlan megjegyzéseket tesznek. Sajnos a negatív hozzáállás a kétnyelvűséghez legtöbbször magától a kétnyelvűektől ered, mivel élnek tévhitek a kétnyelvűek között is. Ismerek olyan kétnyelvűt, aki megkérte a társát, hogy hagyja abba a harmadik nyelven való beszédet a gyerekkel, mert attól félt, hogy a gyerek össze fogja keverni a nyelveket. Vagy pszichológus szakembereket, akiknek nem volt tapasztalata a kétnyelvűséggel kapcsolatban, de érdekes ajánlásokat adott, mint például, hogy később fog beszélni a gyerek, ha több nyelvet is hall.

  • Mi volt az első siker? Voltak emlékezetes pillanatok?

Feltételezem, hogy az első nyár volt, amikor Martha folyékonyan kezdett beszélni a spanyolországi utazásunk alkalmával. És most, minden egyes alkalommal, amikor Spanyolországba megyünk és „normálisan” beszél és megért mindent az emberek ezt megjegyzik.
Francia vonatkozásban pedig, habár Martha vonakodva beszél velem franciául, a francia csoportban – ahova járunk – az anyukák mindig mondják, hogy hozzájuk franciául beszél.

  • Hogy látod a gyermekeid nyelvi fejlődését?

Úgy gondolom, hogy normális tempóban fejlődnek, amikor olvasom a fejlődési táblázatokat mindig ott tartanak, ahol „elő van írva”. Különös dolog ebbe belegondolni, mert habár vannak olyan gyerekek, akik folyékonyabban beszélnek – mind egynyelvűek, mind kétnyelvűek – az én gyerekeim mindig a helyes „szinten” voltak spanyolból és angolból is. Sem előrébb, sem hátrébb, mint a diagramokon.

  • Voltak nehézségek (pl. a gyermeked elutasította a nyelvet), mi volt az és hogyan oldottad meg?

Martha angol és spanyol szintje többé-kevésbé azonos szinten mozgott. Természetesen most, hogy iskolába jár több az angol, és tudatosult benne, hogy „Bristolban él”. Nem utasítja el a spanyol beszédet, de inkább az angol felé hajlik. Nem adom fel a spanyol nyelven való beszédet vele, néha kitartok, hogy spanyolul válaszoljon, néha rá hagyom. Néha spanyolul kezdek el játszani vele és amikor leköti a tevékenység, belefeledkezik és tudok irányítani. Vagyis ha a tevékenység spanyolul zajlik, akkor ő is „folyik az árral”. A franciát utasítja el mostanában, de ez érthető, hiszen nem ez a fő nyelvünk. Most ráhagyom és később megpróbálom rávenni játékokkal vagy tevékenységekkel a használatára.
Malena jobban szeret angolul beszélni és ő még nem jár a francia előkészítőre. Jelenleg arra szoktam kérni, hogy ismételjen szavakat spanyolul és várom, hogy mi fog történni a következő hosszú nyaralásunkon Spanyolországban.

Malena, Lidia, Martha, David

  • Mi volt a fő cél, miért kezdtél blogot írni? Mikor kezdted? Mit találunk a blogon?

David írt blogot még régebben, több témában is. Amikor elhatároztunk, hogy gyerekeket szeretnénk és kétnyelvűen fogjuk őket nevelni, akkor gondoltuk úgy, hogy a blog egy jó módja annak, hogy a tapasztalatainkat ezzel kapcsolatban megosszuk más családokkal is. Nem sokkal azután kezdtük, mikor az első lányunk megszületett. Habár az aktivitásunk a blogon hullámzó, igazodva a nyugodtabb és zsúfoltabb periódusokhoz a kisgyerekesek életéhez, próbáljuk rendszeresen írni. Az idők során igazodott az igényekhez, eleinte csak a tapasztalatainkat osztottuk meg, apránként, lépésről-lépésre, aztán később új témákat nyitottunk, mint például az oktatás, tanácsok és nyelvtanulási anyagok stb. Mindig új témák után kutatunk, amik a kétnyelvű családokat érdekelhetik, de nem csak a nyelvvel kapcsolatosan, hanem például olcsó és könnyed tevékenységekkel a mindennapokhoz is.

  • Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, akik haboznak és nem tudják, hogyan kezdjenek bele?

Egyszer egy barátom azt mondta nekem, hogy a kétnyelvű nevelés kulcsa, hogy beszélni, beszélni, beszélni amennyit csak tudunk. Nem nyelvész és távolról sem szakértő, de úgy gondolom, hogy néha a legegyszerűbb megoldás a legjobb.
A legjobb, ha Te magad sajátítod el a nyelvet, mielőtt a baba megszületik és már ismereteid vannak az idegen nyelvről, amikor elkezded vele használni. Ha már ismered a nyelvet, szabadságot ad neked. Pihenj sokat és beszélj akkor is a gyermekedhez, amikor még csak a pocakodban van. Butaságnak tűnhet, de a legtöbb ember aki egy idegen nyelvű országban él már régóta és azt a helyi nyelvet használja, furán érezheti magát, amikor egy másik nyelven kezd el beszélni és sokk lehet az első alkalommal, amikor magát beszélni hallja, idő kell, amíg hozzászokik. A helyzet ugyanez azokkal is, akik nem az anyanyelvüket szeretnék átadni a gyereküknek, hanem egy idegen nyelvet, amit tanultak. Csak gyakorold a beszédet a gyermek születése előtt is, és a gyermek születése után is beszélj minél többet!

Még néhány érdekes tanács:

Növessz vastag bőrt! Vannak gyerekek, akik később kezdenek beszélni, mint a társaik – hacsak nem akad valamilyen probléma, ami speciális segítséget igényel – minden gyerek beszélni fog 4 éves koráig. Találkozni fogsz sok jól-tájékozott emberrel, akik majd különös tanácsokat adnak neked, például várd meg, amíg az egyik nyelven folyékonyan beszél….
Legfőképpen: Használd a nyelveket minden nap tekints ezekre az időkre minőségi időként, amit a gyermekeddel együtt tölthetsz, valami különleges, speciális dologra, amit megoszthatsz vele! Építs egy különleges világot magatok köré, különleges barátokkal, különleges tevékenységekkel és különleges nyaralásokkal!

Köszönöm szépen az interjút, és remélem, hogy sok Magyarországon élő szülőnek is erőt és motivációt ad a történetüket olvasni, hogy ne adják fel a gyermekükkel történő “idegen nyelven” való társalgást, függetlenül attól, hogy a gyermek kétnyelvű lesz-e, vagy sem… Már azzal is hatalmas előnyre tehet szert, ha “csak” megszeretetted vele az idegen nyelvet, hogy később könnyebben tanulja! 🙂

Lidia és David blogját itt találod:

www.bilingualparenting.com