Szeretettel köszöntöm legújabb partneremet az Angol Kalauz köreiben! Szeretném nektek bemutatni Sági Anitát, aki a Játsszunk együtt weboldalt szerkeszti és tölti fel szuper anyagokkal, amelyeket a szülők otthon óvodás gyermekeikkel használhatnak.

Fogadjátok szeretettel az Anitával készült interjút!

  • Mióta dolgozol óvónőként? Miért pont ezt a hivatást választottad?

10 éve foglalkozom gyerekekkel, ebből a legtöbb időt oviban töltöttem, de volt olyan időszak, amikor szabadidős klubot vezettem, ahová kicsik és nagyok egyaránt napi rendszerességgel jártak.

Amikor a saját gyermekeim megszülettek, akkor láttam igazán, hogy én nagyon szeretek a kicsikkel együtt lenni, kitalálni mindenféle jó mókát, megvalósítani érdekes dolgokat. Ezen kívül nagyon érdekelt a gyerekek világa, az ő kis lelkük, gondolkodásuk, ahogyan alakul, változik – és az is, hogy milyen hatással lehetünk mi, felnőttek erre. A sok-sok év tapasztalata számomra az, hogy mi is nagyon sok mindent megtanulhatunk tőlük.

  • Mesélj magadról egy kicsit, mennyi idősek a gyerekeid!

Az én gyermekeim már kinőttek az ovis korból.  A legkisebb is 12 éves, a nagyobbak pedig 18 és 20 esztendősek. Így már arról is van tapasztalatom, hogy nagyon megtérül a kisgyermekkorban közösen eltöltött minden perc, hiszen sikerült igazán szoros kapcsolatot kialakítani velük. Hiszem azt, hogy ebben a sok-sok élmény és közös játék, meg a sok-sok esti mese nagyon sokat jelentett.

  • Számodra mi a legfontosabb elv, amivel a gyerekekhez fordulsz?

Nekem nagyon fontos az, hogy abból induljak ki, ami őket érdekli. Nagyon sokszor látom, hogy anyukák, apukák, óvónénik is jó szándékkal, de rá akarnak erőltetni a gyerekekre olyan dolgokat, amik nem az ő egyéniségükhöz illenek. Nagyon fontos odafigyelni arra, hogy ami az egyik kisgyermeknél „bevált” (legyen az nevelési elv, vagy akár egy jó játékötlet), az a másiknál nem biztos, hogy a kívánt eredményt fogja hozni.

Alapvetően bennem van még az is, hogy minden kisgyermeket a legteljesebb mértékben elfogadok függetlenül a családi hátterétől, a körülményeitől. Bevallom őszintén, hogy nagyon kevés szakembernél tapasztalom ezt a hozzáállást. Nagyon sok felnőtt hajlamos egy kisgyermeket az etnikai hovatartozása, a ruházatának tisztasága, vagy éppen a szülő viselkedése alapján megítélni. Pedig éppen azoknak a gyerekeknek lenne szükségük a legnagyobb segítségre, akik sokszor a legkevesebb figyelmet kapják.

  • Milyen tanácsod van a szülőknek, hogyan tudnak leginkább minőségi időt eltölteni a gyerekeikkel?

Örülök, hogy ezt megkérdezted! Sok szülőnél látom az aggódást, a szorongást abban a tekintetben, hogy vajon jól csinálja-e a dolgokat. Vajon elég időt tölt-e a gyerekekkel és elég sok játékot, programot talál-e ki nekik? Szeretném, ha minden anyuka és apuka úgy élne együtt a kisgyermekeivel, hogy ezek a félelmek nem léteznének a fejükben. Egy kisgyermeknek nincs szüksége nagyjából semmi másra, mint a szülei közelségére és szeretetére, meg arra, ami jókedvűen és minden erőltetés nélkül alakul játék közben. Persze lehetnek a szülők fejében tudatosan kis mondókák, énekek, de ezeket szerintem bőven elég csak úgy – mondjuk egy közös sütisütés közben – énekelgetni, mondogatni. A játékötletek is jó, ha csak úgy „alakulnak”, sőt menet közben mindig változnak, igazodnak a gyerekek-felnőttek igényeihez. Lehet, hogy egy sokkal jobb ötlet lesz belőlük!

 

  • Milyen fejlesztési területeket javasolsz, mikhez találnak segédanyagokat a szülők az oldaladon?

Nagyon fontosnak tartom a mozgást, ez mindenféle értelmi fejlődés alapja, ebből alakulnak majd az egyre kisebb és finomabb mozdulatok is, mint a ceruzafogás, vonalvezetés. Manapság nagyon keveset mozognak a gyerekek és ez meglátszik a sok részképesség problémánál. Szívem szerint minden kisgyereknek biztosítanék egy jókora területet, ahol lehet fára mászni, fűben hemperegni, domboldalon gurulni, szaladni, árkot ugrani, szénaboglyára felkapaszkodni. Ezek a természetes mozgások nagyon sok mindent megalapoznak.

A másik számomra kedves terület a közös alkotás – ennek is az a módja, amikor hagyjuk a gyerekeket önállóan, csak a legszükségesebb kevés útmutatással maszatolni, festegetni, vágni-ragasztani, gyurmázni, hogy valóban azt fejezhessék ki, ami az ő kis fejükben létezik. Ebben az életkorban még nehéz szavakkal kimondaniuk az érzéseiket, gondolataikat, ezért fontos az önkifejezésnek ez a formája náluk.

Ki ne hagyjam a mindennapos mesélést – ennek hihetetlen nagy ereje van a későbbi felnőtt életre nézve is! Nagyon nagy mértékben képes hozzájárulni az érzelmi biztonság megteremtéséhez, és a kreatív, problémamegoldó gondolkodáshoz.

A szülőknek azt javaslom, ha böngésznek az ötletek között, próbálják ki azt, amihez a legnagyobb kedvük van! És ez alatt azt értem, hogy tényleg játsszanak ők is! A gyerekek akkor máris kedvet kapnak a közös tevékenységhez és ez az egész családnak egy jókedvű kikapcsolódást eredményezhet, amire még sokáig fognak emlékezni mindannyian.

  • Közeledik az óvodakezdés, milyen fontos tanácsokat adnál a szülőknek? Honnan tudjuk, hogy óvodaérett a gyermekünk?

Mi, óvónénik mindig azt mondjuk, ha az anyuka megérett az óvodakezdésre, akkor a kisgyermek szépen be fog illeszkedni a közösségbe. Ez mindig beigazolódik a valóságban. A gyerekek megérzik, ha az édesanyjuk félelemmel, nehezen engedi őket az új környezetbe, így azt fogják gondolni, hűha, akkor ez biztosan egy félelmetes hely lehet – és nehezen fognak elválni. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi, óvónénik megnyerjük az édesanyák bizalmát, hiszen minden ezen múlik. Azt tapasztaltam, ha ez megvan, akkor az édesanya nyugodt szívvel bízza ránk a kisgyermekét és rövid pityergés után a kicsi is megnyugszik. A gyerekek nagyon érdeklődőek, nagyszerűen el lehet terelni a figyelmüket a sok-sok új játékkal, bábozással, énekléssel, mondókákkal.

Volt már olyan kis ovisom, aki hetek után is hosszan tartóan sírt, nem igazán érdeklődött a játékok iránt, nála egyértelműen láttuk, hogy nem érett az óvodakezdésre – de ennek megvolt az oka, hiszen koraszülöttként jött a világra, így egy kicsit testileg és lelkileg is éretlenebb volt társainál.

A legtöbb kisgyermek 3 – 3 ½ éves korára eléri az óvodaérettséget, bár szívem szerint azt mondanám, hogy egy ennyi idős kisgyermeknek bőven elég a délelőtt egy nagy létszámú, zajos óvodai csoportban. Gondoljunk csak bele, mi felnőttek is elfáradnánk szellemileg, ha több órát töltenénk egy 30 fős társaságban, ahol állandóan nagy az alapzaj.

Az ovikezdéssel kapcsolatban Anita itt ír részletesen, olvassátok el, érdemes:

“Hej, óvoda, óvoda, de sok gyerek jár oda!”

  • Hogyan segíthetik a gyerekek beilleszkedését az óvodába?

Az elengedésen kívül  fontosnak tartom, hogy az anyukák hagyják önállósodni a gyermeküket! Hadd öltözzön egyedül, hadd mossa meg a kezét önállóan – hiszen az oviban erre nagy szükség lesz. Sok édesanya még 3-4 éves korában is babának nevezi a gyermekét és így is bánik vele.

 

  • Mit gondolsz a korai idegen nyelvi fejlesztésről? Ahol Te dolgozol van lehetőség idegen nyelvi foglalkozásra járni a gyermeknek?

Dolgoztam német nemzetiségi óvodában, ahol a gyerekek találkoznak az idegen nyelvvel, és el is végeztem az ehhez kapcsolódó főiskolai képzést. Nagyon sokféle hozzáállással és véleménnyel találkoztam ebben az ügyben.

A szakemberek nagy része nem lát problémát abban, hogy egy kisgyermek az anyanyelvén kívül ismerkedjen egy másik nyelvvel is. Sokan aggasztónak látják azonban azt a tényt, hogy nagyon sok 3 éves gyermek úgy kezdi az ovit, hogy nem beszélnek, vagy ha igen, akkor nehezen érthető a mondanivalójuk. Így az önálló kommunikáció nagyon nehézkessé válik már az anyanyelven is.

Nem látok problémát az idegen nyelvvel való korai ismerkedésben, de nagyon fontosnak tartom, hogy a szülők (persze 3 éves kor alatt ez elsősorban az édesanya) sokat beszélgessenek a gyerekekkel, mondókázzanak, meséljenek, énekeljenek – igazából mindegy, hogy melyik nyelven teszik ezt. A gyerekek gond nélkül képesek két nyelvet is elsajátítani ebben az életkorban.

  • Szerinted hasznos, ha a gyermek az óvodában vagy a szüleivel együtt ismerkedhet meg egy idegen nyelvvel? Te mint óvodapedagógus miket tapasztalsz ezzel kapcsolatban?

A leghatékonyabbnak azt tartom, ha az egyik szülő idegen anyanyelvű, a másik magyar anyanyelvű, így a kisgyermek minden nap, rendszeresen, természetes szituációkban, hétköznapi beszédkörnyezetben ismeri meg mindkét nyelvet – és gond nélkül el tudja azt sajátítani. Így tulajdonképpen két anyanyelve lesz.

Akik ismerkednek az idegen nyelvvel  – jóval kevesebb időben és alkalommal, mint az anyanyelvükkel, azok számára szerintem a kiejtés, az artikulációs bázis kialakulásában jelentősek a korai évek. Ilyenkor még sokkal könnyebben sajátítják el a gyerekek a különböző hangokat – ez a későbbi életkorban már nehezebben megy. Valószínűleg nyitottabbak, rugalmasabbak lesznek az új nyelvek iránt azok a gyerekek, akiknél természetes volt a napi angol nyelvű dalolgatás, vagy teljesen spontán módon fogják megnevezni a különböző tárgyakat angolul is.

Köszönöm szépen az interjút és a sok-sok hasznos tanácsot! Tovább sikereket és vidámságot kívánok!

Sági Anitát és az általa elkészített anyagokat itt találjátok:

Honlap, webshop: www.jatsszunk-egyutt.hu

 Facebook: Ovisélet, Ovisjáték

 

 

Share

Comments

comments

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Ez a weboldal sütiket (cookie) használ a lehető legjobb felhasználói élmény érdekében. A weboldal további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. További információ az adatkezelésről: http://angolkalauz.hu/adatkezelesi-nyilatkozat/

Bezárás