Te is töröd azon a fejed, hogy a gyermeked hogyan fog angolul megtanulni, ha Te sem beszéled (olyan jól) a nyelvet? Többször kapok olyan kérdést, ami arra vonatkozik, hogy milyen módszerekkel, hogyan segíthet a szülő a gyerekének a nyelvtanulásban, ha ő maga sem beszéli a nyelvet, vagy csak nagyon konyhanyelven…. Ilyenkor mindig a saját sztorim jut eszembe, amikor én annak idején németet tanultam és a szüleim nem beszélték a nyelvet, de mégis példát tudtak mutatni a nyelvtanulással kapcsolatban.

Elképzelhető, hogy a mostani bejegyzésemmel néhányan nem fognak egyet érteni, nyugodtan osszátok meg a véleményeteket Ti is, hogy mit gondoltok a dologról!

Gyakran találkozom azzal a helyzettel, hogy egy szülő nem beszéli azt a nyelvet, amire a gyermekét az iskolában (óvodában) beíratta. Kérdés, hogy mit tehet ilyenkor?

Ha szeretném kisarkítani, akkor a legegyszerűbb, ha azt mondja, hogy „Én nem tudok angolul/németül.” és ezzel a történet be van fejezve. Ettől még a gyerek „problémája” nincs megoldva, csak homokba dugjuk a fejünket… Én általános iskolában németet tanultam úgy, hogy a szüleim nem tudtak semmit a nyelvből. Anyukám mégis minden egyes alkalommal, amikor a német leckére került a sor, próbált segíteni. Amíg a gyerek kicsi, addig könnyebb bekapcsolódni a tanulmányaiba, hiszen az alapvető szókincset akár együtt is megtanulhatja a szülő a gyerekével. Édesanyám egy betűt sem tudott németül, de mégis megnézte a házi feladatomat illetve még a szavakat is kikérdezte, játszottunk kép- és szókártyákkal, amiket ő rajzolt és készített. Felső tagozatban emlékszem már mi javítottuk a testvéremmel, ha valamit rosszul mondott, vagy nem úgy ejtette ki, ahogyan tanultuk. Láttuk rajta, hogy nem nyűgnek tekinti, amikor leültünk németezni…

Egyébként a mai világban legalább az egyik szülő biztosan tud annyit angolul, hogy segíteni tudjon a gyereknek otthon. (Most nyilván nem a nyelvtani kérdésekre gondolok.) Ha most szülőként leülnél egy tíz percre és elgondolkodnál, hogy milyen szavakat ismersz, biztosan össze tudnál szedni a mindennapi életből legalább 30-40-et, amit gyakran látsz vagy hallasz különböző helyzetekben, de a számítógéphez kötődően biztosan. Egy alsó tagozatos iskolás angol nyelvi szókincse (most nem a kéttannyelvű iskolákra gondolok, hanem például a heti egy-két órás angolra), nem gondolnám, hogy egy felnőtt tanulási képességeit meghaladja…
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a szülő valóban nem tud segíteni a gyereknek a nyelvi leckében, mert tényleg nem beszéli a nyelvet, nincs tisztában a nyelvtani szabályokkal, ekkor érdemes segítséget kérni. Inkább, mint, hogy a gyerek valami olyat tanuljon a szülőtől, ami esetleg nem helytálló, majd azt az iskolában a tanárnak kell helyrehozni, és a gyerek nem fogja érteni, hogy akkor most kire hallgasson. Azonban fontos, hogy ha magántanár foglalkozik is a gyerekkel, vagy valamilyen csoportos foglalkozáson vesz részt, ne várjuk, hogy heti egy órával csodát tegyen, ehhez otthon a szülő együttműködése is szükséges! A gyerek sokkal hatékonyabban és eredményesebben fog angolból teljesíteni, ha minden nap foglalkozunk vele, és érzi, hogy a szülő számára is fontos a nyelvtudás! Hallgassuk, énekeljük a foglalkozáson elhangzott dalokat otthon is, nézzünk angolul meséket, olvassunk könyveket!
Becsülendő, ha a szülő úgy próbál segíteni gyermekének, hogy ő maga nem beszéli a nyelvet. Általában a sikeres nyelvtanulók mögött lelkes és segítőkész szülők állnak. Ehhez azonban hasonlóképp, mint a többi tantárgy esetében a szülő-pedagógus együttműködés elengedhetetlen. Ahányszor hozzám jöttek segítségért a szülők, igyekeztem nekik olyan segédanyagokat adni, amivel otthon ők is tudják gyermeküket segíteni. Gondolok itt szó- és mondatlistára, játékötletre, internetes oldalak linkjére, dalokra, (mese)filmekre.
Véleményem szerint a kifogásgyártás az, ami a legkevésbé célra vezető ilyen helyzetben, hiszen azzal csak abban erősítjük meg a gyereket, hogy „Anya/Apa sem tud angolul, ez nem olyan fontos…”

Vagyis akkor a megoldás:

1. Az első, hogy a gyerek érezze, hogy a szülő számára is fontos a nyelvtudás. Nem azért, mert „ebből majd nyelvvizsgáznod kell, kisfiam”, hanem legfőképpen azért, mert angolul tudni jó és hasznos dolog, amivel még jobban megismerheti a világot! Lássa a gyermeked, hogy Te is használod a nyelvet, akár angolul hallgatsz egy-egy zenét vagy angolul néztek egy-egy filmet. Érezze, hogy nyelvet tudni jó dolog!

2. A pedagógus-szülő együttműködése. Kérdezd meg gyermeked nyelvtanárát, hogy mi az, amiben a csemetédnek fejlődnie kell, hogyan tudod Te otthon ezt kivitelezni, milyen segítséget esetleg segédanyagot tud neked a pedagógus ajánlani!

3. A gyermekeddel töltött angolos idő játék legyen. Ne akarj a tanára helyett tanára lenni, nem korrepetálás vagy tanóra, amikor együtt angoloztok. Keress angol nyelvű játékokat, amiket együtt csinálhattok. Legyen az angolozás közös szórakozás!

4. Ha már mindent megpróbáltál otthon, családi körülmények között és nem látod a fejlődést, mert valóban magasabb szinten kellene angolul tudni ahhoz, hogy segíthesd gyermeked, akkor ha teheted, keress gyermekednek egy magántanárt, aki megtámogatja az iskolai foglalkozásokat!

Sok sikert kívánok Nektek és legfőképpen örömteli nyelvtanulást! És ne feledd, már azzal hatalmas előrelépést tettél, hogy elolvastad ez a bejegyzést, mert ez is azt bizonyítja, hogy fontos számodra gyermeked angol nyelvi fejlődése!

Te mivel tudod támogatni gyermeked a nyelvtanulásban? Vagy ha nem a nyelvtanulásra hegyezzük ki  a történetet, akkor hogyan tudsz neki otthon segíteni? Kíváncsian várom a Ti véleményeteket a témához!

A kép forrása: www.freedigitalphotos.net (stockimages)

Share

Comments

comments

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Ez a weboldal sütiket (cookie) használ a lehető legjobb felhasználói élmény érdekében. A weboldal további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. További információ az adatkezelésről: http://angolkalauz.hu/adatkezelesi-nyilatkozat/

Bezárás