Motiváló történet Dublinból

Korábban írtam már arról, hogy aki angol nyelvterületen él, az teljesen máshogy viszonyul a kétnyelvűség kérdéséhez, hiszen ott az angol nyelvű környezet adott, azért nem kell foglalkozásokra járni és otthon küzdeni, hogy angol nyelvi ingereket is kapjon a gyermek. Ellenben sokkal inkább oda kell figyelni arra, hogy az anyanyelvet, jelen esetben a magyart is elsajátítsa a gyerek és szépen beszélje azt.

Katával készítettem interjút, aki Dublinban él családjával és válaszolt a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdéseimre, majd hozzájárult, hogy itt a blogon is közzétegyem, hogy másnak is segítséget, támogatást nyújtson!

• Hogyan kerültél külföldre, pontosan hova és mikor?

2006-ban jöttem ide Dublinba, munkát vállalni, egyedül.

• Beszéltél angolul, amikor odaköltöztél? Milyen szinten?

Igen, beszéltem angolul, angol szakon végeztem, angol tanár voltam. (Meg német, de ez most nem releváns a gyerekek kétnyelvűsége szempontjából.)

• Hogyan tudtál beilleszkedni, volt-e segítséged?

Segítségem volt: a lengyel barátnőmhöz jöttem, ő segített, hogy hol, mit kell csinálni, volt társaságom is. Hamar beilleszkedtem, 2-3 évig ezzel nem volt gond, azóta egyre inkább idegennek érzem magam, nem sok ír barátom van (tulajdonképpen egy sincs, csak ismerősök), hazavágyok.

• Mikor és hol ismerkedtél meg a pároddal?

A párommal pár hónappal érkezésem után ismerkedtem meg a falmászó klubban.

• Beszél a párod magyarul?

Nem beszél magyarul, csak a legszükségesebbeket, kb. 100 szót tudhat, azt nagyon kreatívan alkalmazza.

• Hogyan kommunikáltok otthon? Kivel milyen nyelven beszélsz?

Itthon angolul beszélünk, ha együtt van a család, ha párom nincs itt, vagy nincs velünk a helységben, akkor csak magyarul. Tehát a gyerekekhez mindkét nyelven beszélek, a helyzethez kötődik a nyelv, nem a beszélő személyhez.

• Melyik a domináns nyelvetek?

Nem tudom, melyik a domináns nyelv, párom csak este van itthon, angolul szinte alig beszélek most a gyerekekhez, de a nagyobb iskolás. A kicsi 14 hónapos, születése előtt teljes munkaidőben dolgoztam, akkor egyértelműen az angol volt a domináns nyelv, hiszen egész nap azt hallotta a nagyobbik.

• Hány gyereked van, mennyi idősek? Mutasd be őket pár szóban, kérlek!

Két gyerekem van, a nagyobbik 6,5 éves, okos, értelmes, ügyes gyerek. Az iskolában nagyon jól teljesít, szereti a közösséget, 9 hós kora óta bölcsis-ovis-iskolás. Mindkét nyelven folyékonyan beszél, Magyarországon nem szokták észrevenni, hogy nem ott él, a kiejtésén hallatszik egy kicsit, de a beszédhasználata teljesen életkorának megfelelő, választékosan, szépen beszél. (Angolul szerintem jobban, mint az átlag, sokat olvasunk, beszélgetünk mindenről, nagy szókincse van, logikusan, értelmesen képes gondolkodni.) A kisebbik 14 hós, róla sajnos egyelőre nem tudok nagyon nyilatkozni, kb. 6 hónapos csecsemő szintjén van mind testi, mind szellemi értelemben, kromoszóma rendellenesség miatt lassú, egyedi fejlődésű gyermek, egyelőre nem tudni, milyen jövő vár rá, milyen szintre fog fejlődni bármilyen téren. Mivel egyéb szempontból nem beteg, a rengeteg fejlesztés mellett is úgy kezeljük, mint egy normális, csak fiatalabb kisbabát – a téma szempontjából a nyelvre vetítve úgy értem: vele is ugyanúgy mindkét nyelven beszélek. Gyanítom, felismeri a nyelvek különbségét, ha valaki idegen magyarul szól hozzá, sokkal hamarabb felenged, megnyílik. Amúgy átlagosan boldog, nyugodt kisbaba, aranyos, csak nagyon nagyon lassúcska. A továbbiakban a kicsire nem mindig vonatkozik a válasz, nem tudjuk, hogy egyáltalán képes lesz-e beszélni, pláne 2 nyelven, inkább a nagyra értem a dolgokat.

• Mivel angol nyelvterületen éltek, ezért gondolom kétnyelvűek lesznek, hogyan tudod ezt kivitelezni?

Kétnyelvűség: nekem kérdés sem volt, hogy magyarul beszélek a gyerekemmel. El sem tudom képzelni, hogy ne tanuljon meg magyarul. Az első perctől így csinálom: ha kettesben vagyok vele, akkor csak magyarul beszélek, nem keverek bele angol szavakat a mondatba. Ha ott az apuka, akkor angolul. 2,5 évesen kezdte szétválasztani a nyelveket, kb. 2 hónapig tartott. Előtte nem tudta, hogy 2 nyelvet használ, keverte kicsit. Én mindig kértem, hogy magyarul mondja, irányítottam, hogy magyarul úgy mondjuk, hogy…, ha angolul szólt, akkor visszakrédeztem, hogy Pl. „Azt mondod, hogy ‘Kérek enni’?, Akkor mondd magyarul légyszíves.” Megvártam, míg kimondta, és nagyon megdícsértem. (Akkor is megvártam, ha duzzogott, 15 percig tartott, és mindenki hulla fáradt volt, igen, volt ilyen.) Motiváció nálunk a szüleim, akiket imád a gyerek és ők nem beszélnek angolul. Ha néha ellenkezett, hogy nem akarja mondani, csak sajnálkoznom kellett, hogy papa és mama nem fogja őt érteni, ha nem tanulja meg. Szorgalmasan gyakorolt inkább. 🙂 Fontos szerintem, hogy évente kétszer 2-3 hetet otthon töltöttünk, plusz 1 hetet karácsonykor. Otthon vannak gyerek barátai is, akiktől szintén rengeteget tanul. Minden hétvégén reggel skype-olunk a nagyszülőkkel baba kora óta, sokszor hét közben is. A magyar ünnepeket mind tartjuk, szokásokkal ismerkedünk. Én csak magyarul olvasok-énekelek neki. Sokáig csak magyar mesét engedtem itthon nézni, klasszikus régieket és pl. Thomas-t, Bob the buildert, ilyeneket is, de magyarul.

• Hogy néznek ki a mindennapjaitok? Mikor melyik nyelvet használjátok?

Mindennapok: A kisebbik születése előtt: 9 hós kora óta reggel fél 8-tól este fél 6-ig bölcsiben/oviban volt. Mióta iskolás: reggel irány a suli, utána ment vissza az ovijába napközibe, 5-fél 6 fele mentünk érte, akkor vacsi, kis játék, stb. 7-kor fürdés, fél 8-kor mese, 8-kor villanyoltás. Minden 2. szombaton magyar iskola. Mióta megvan a kicsi, ez annyiban változott, hogy a nagy csak kedden megy az ovijába napközizni – csak hogy lássa a barátait. Amúgy suli után haza, ebéd, lecke, játék, stb. vacsora, fekvés, fürdés ugyanaz, illetve most fél 9-ig még olvasgathat, játszhat az ágyában.
A nyelvek: ha kettesben vagyunk, akkor mindig magyar, ha más is jelen van, aki nem tud magyarul, akkor angol. Elmagyaráztam, hogy udvariasságból így teszünk, ha ketten vagyunk, akkor meg azért beszélünk magyarul, mert ő is magyar és én is.

• Milyen könyveket olvastok, milyen dalokat hallgattok?

Könyv: bármit. Én csak magyarul, most épp a népmeséknél tartunk, de szereti még az AnnaPetiGergőt, Babócáékat is, meg régi meséket (Mazsola, Kisvakond) is. Minden 2. este magyar mese van, felváltva az angollal, amit apa mesél neki. Apukájával nem tudom, miket olvasnak, hasonlóakat, én megveszem a könyveket, ők meg választanak. Iskolában minden nap van olvasás házi, elég jól olvas már angolul. Magyarul most idén elsős a magyar iskolában, betűzget, de nem tud még rendesen olvasni. Dalok: mindent szeret, magyarul népzenéket hallgatunk, ovisdalokat, Kolompos együttest. Apukámmal katona dalokat és betyárnótákat énekel. De szereti a pop zenét, sőt igen meglepő módon a diszkózenét is.

• Látogattok-e magyar klubot, egyesületet?

Igen, 3 éve jár a magyar iskolába (oviba), előtte Kerekítő éneklős klubba jártunk. Ha van magyar kulturális program gyerekeknek, igyekszem elvinni.

• A környezeted hogyan viszonyul, ha magyarul beszélsz a gyerekeidhez?

Párom megkért, hogy ha itt van, magyarul ne beszéljünk. Elfogadom, ha netán mégis magyarul beszélgetünk, fordítunk neki. Barátok, ismerősök jelenlétében angolul beszélünk mindannyian. Utcán magyarul, nem érdekel, mit gondolnak.

• Milyen gyakran jártok haza?  Milyen gyakran látják az unokákat?

Mostantól évente háromszor megyünk. Tavasszal 2-3 hétre, nyáron 2 hónapra, karácsonykor 4 hétre. A kicsi itt szinte semmi fejlesztést nem kap, miatta megyünk ilyen hosszú időre. A nagynak nincs kifogása, ő hazaköltözne bármikor. Előtte is háromszor mentünk, de csak 2-3-1 hétre. Nagyszülők Dunaújvárosban élnek. Ide szinte sosem jönnek, anyukám háromszor volt, a nagy és a kicsi születésekor 3-5 hétre, majd 5 hétre tavaly, mert én beteg voltam. Apukám egyszer volt a kicsi születésekor 2 hétre. Így Mo-n találkoznak, ha ott vagyunk, náluk vagyunk.

• Mik a hosszútávú terveitek, hazaköltöztök-e?

Elvileg nem költözünk. A kicsi betegsége miatt ez változhat, de akkor csak én megyek a gyerekekkel, és távcsalád leszünk. Párom ír, nem szeretne Magyaroszrágra költözni.

• Mit tanácsolsz a többi anyukának, szülőnek, aki hasonló helyzetben van, hogyan tudja megőrizni a magyar kultúrát külföldön úgy, hogy gyermeke az angol nyelvet is ismerje, beszélje?

Először is: ez kemény munka, mind a szülőnek, mind a gyereknek. Nem fog „ráragadni”, ne várjanak erre, az első perctől magyarul beszéljenek a babához. Vegyes családban még inkább, mint két magyar szülővel külföldön: amennyit lehet, beszéljen a gyerekkel magyarul, mindig. Sose szóljon angolul pusztán mert könnyebb. Ne keverje a nyelveket – Gyere kisfiam, pakoljuk be a schoolbag-ed jellegű mondatokra gondolok. Kérje meg a gyereket a magyar nyelv használatára, ezerszer is, ne hagyja rá, mert könnyebb. Magyarázza el, miért fontos ez – logikus dolgot kell mondani, semmi extra: mert magyar vagy kisfiam/lányom, mert én szeretném. Tapasztalja ki, kinek mi válik be: nekünk a helyzethez kötődik a nyelv, másnál beválik, hogy a magyar szülő csak és kizárólag magyarul beszél a gyerekkel, akkor is, ha ott a nem magyar szülő. (Nekem ez elképzelhetetlen, udvariatlannak tartom, hogy más jelenlétében úgy beszélgessünk, hogy az egy kukkot nem ért.) Olvasson sokat magyarul (meg merem kockáztatni, angolul ne), amíg a gyerek nem követeli, addig csak magyar mese, rajzfilm, ének legyen, ne angol. Csak magyar szülők ne beszéljenek angolul a gyerekhez, fölösleges. Ne próbálják megtanítani angolul, pláne ha ők maguk sem beszélnek jól. Inkább vigyék el angol baba csoportba, játszóházban, oviba, ha majd lehet, stb. Az angolt majd megtanulja, a magyarért meg kell küzdeni. Igyekezzenek minél többet magyarokkal együtt lenni, itt vagy ott, mindegy. Nagyon fontos a magyar gyerektársaság is! Végül: legyen fontos a szülőnek, hogy a gyerek megtanuljon magyarul, ha azt érzi a gyerek, hogy a szülőnek ez nem egy lényeges dolog, akkor nem fogja megtanulni.