A 9 leggyakoribb tévhit, ami a korai nyelvtanulás körül kering

Rengeteg a rossz beidegződés, a tévhit és mendemonda, ami a korai nyelvtanulás körül kering. „Hogyan fog megtanulni magyarul?” „3 éves koráig elég, ha az anyanyelvét tanulja.” „Se magyarul, se angolul nem fog tudni, össze fogja keverni a nyelveket.” „Megnémul.” „Diszlexiás lesz.” „Árt a szülő-gyerek bizalom kiépülésének.” És persze még a végtelenségig sorolhatnám azokat a mondatokat, amiket azok a szülők, barátok, ismerősök hangoztatnak, akik valójában nincsenek is tisztában azzal, hogy miről beszélnek, hiszen nincsenek ezek mögött hiteles tények, bizonyítékok.

Összegyűjtöttem azokat a tévhiteket, amiket a korai nyelvtanulás ellen szoktak felhozni, s igyekszem rájuk egyértelmű válaszokat adni, hogy azok a szülők, akik szeretnék gyermeküket már egészen kicsi korban bevezetni a nyelv szépségeibe JÁTÉKOS MÓDON, azok ne torpanjanak meg az ilyen és ehhez hasonló kijelentésektől, hanem bátran menjenek tovább az úton, amit kijelöltek maguknak az angol nyelv átadása során. Ugyanis az első lényeges dolog, hogy ez NEM TANULÁS, mint ahogyan a nevében illetik….

A 9 leggyakoribb tévhit, ami a korai nyelvtanulás körül kering:

1. A gyermek számára megterhelő egy-egy foglalkozás

Ha megfelelő módszerekkel történik, akkor biztosan nem megterhelő. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és 10 év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit pedig nyelvtanulásnak nevezik. A nyelvelsajátítás az anyanyelvhez hasonló folyamat, amikor a gyermek észrevétlenül „felszívja, felszedi” a nyelvet, anélkül, hogy bármilyen összefüggést keresne, vagy szabályokat magyaráznánk neki. A második nyelv elsajátítása is egy ugyanilyen folyamat, így ez nem megterhelő a gyermek számára. Ennek azonban feltétele, hogy ugyanolyan formában és keretek között történjen, mint ahogyan az anyanyelvünket is átadjuk a gyermekünknek, játékosan, énekek és mondókák segítségével, élményteli tevékenységeken keresztül!

2. Diszlexiás lesz, tanulási zavarokat okoz. Ártalmas a gyerekre a korai nyelvi képzés

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a diszlexia és a tanulási zavarok összefüggésben állnának egymással, már csak azért sem, mert a két dolog nem ugyanazt az agyi területet érinti.
A diszlexiás gyerekeknek a fejlesztése visszanyúlik a kisgyermekkorba, hiszen újra „tanulnak” kúszni, mászni, hintázni, mondókáznak, tér-irány gyakorlatokat végeznek, hogy csak néhányat említsek. A játékos angolozás közben pontosan a gyermek mozgásigényét is próbáljuk kielégíteni, sokat vannak ölben, ritmusos mondókákat énekelhetsz neki, vizuális és auditív ingerek érik őket, lovagolunk, mászunk, mozgunk.
Amelyik gyermeknél előjön a diszlexia gyanúja, annál egyébként is felmerült volna, ilyenkor logopédus, gyógypedagógus és a nyelvtanár feladata megbeszélni a fejlesztési lehetőségeket.

3. Az idegen nyelv elveszi az időt a játéktól

A korai idegennyelvi fejlesztés tevékenység közben történik. A gyermek fő tevékenysége pedig a játék, így az angolozással egy extra lehetőséget kínálsz a gyermekednek. A kicsi játék közben észrevétlenül sajátíthatja el a nyelvet.

4. Csak anyanyelvűek és nyelvtanárok taníthatnak a gyereknek második nyelvet

Vannak szülők, akik úgy gondolják, hogy „nem elég jó a kiejtésük, nyelvtanuk, s nem szeretnék rosszul átadni a gyermeküknek az angolt”. A szülői példa, minta természetesen nem elhanyagolható, de ha jól belegondolunk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy ki számít anyanyelvű beszélőnek, ki az, aki tökéletesen beszéli a nyelvet ahhoz, hogy átadhassa. A magyar beszédünk sem mindig tökéletes, léteznek tájszólások és a nyelv is egy állandóan változó rendszer. Szerencsére pedig nem csak a szülőtől van lehetősége a gyermeknek angol beszédet, kiejtést hallani. Rengeteg segédanyag létezik az interneten, anyanyelvi beszélők által elmondott mondókák, dalok, mesék, filmek, amik kompenzálhatják a szülők hiányos ismereteit. (Egyébként pedig az iskolában sem feltétlenül anyanyelvű tanártól fog nyelvet tanulni a gyermek.)
Bátran beszélgethetsz a gyermekeddel angolul akkor is, ha csak néhány évet töltöttél nyelvtanulással, vagy kihagytál. Az angol nyelvű mondókákat és gyermekdalokat pedig azok sem fogják ismerni, akik jól beszélnek angolul, hiszen valószínűleg nem volt a nyelvvizsga része egyik ismerete sem… A lényeg, hogy szánj időt a saját magad fejlesztésére is, keress olyan hiteles forrásokat a kiejtéshez és a nyelvtani szerkezetekhez, amik alapján nyugodtan beszélhetsz a gyermekedhez, így nem kell azon aggódnod, hogy rosszul rögzül számára. Természetesen ez sem elhanyagolható tény, nagyon nehéz javítani az évekig rosszul rögzült hibákat, ezért fontos, hogy magad is fejleszd!

5. Tanuljon meg először az anyanyelvén

Az anyanyelv és az idegen nyelv szembeállítása gyakori érv a korai nyelvi fejlesztés ellen. Az ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre a nyelvek számára, az átlagos egészséges ember agya nem csak egy nyelv tárolására alkalmas, a világ országainak jelentős része alapvetően többnyelvű. „Az egyik nyelvből megtanult szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait. Sőt, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek.” –írja Dr. Kovács Judit kétnyelvűségi szakértő.
A Családinet szakértőjeként erről írtam egy részletes és mindenre kiterjedő cikket:
http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/21367/a_gyerek_tanuljon_meg_eloszor_az_anyanyelven_aztan_az_idegen_nyelveken_-_tevhitek_a_korai_nyelvtanulasrol

6. Ráér az iskolában nyelvet tanulni, majd ott behozza a lemaradást

A legtöbben azzal érvelnek a korai kezdés ellen, hogy azok a gyerekek, akik iskolában kezdik el a nyelvet tanulni, rövid idő alatt behozzák azokat a társaikat, akik már babaként, vagy óvodásként kapcsolatba kerültek valamilyen formában a nyelvvel.
Igaz, hogy a korai nyelvi fejlesztés során lassabb tempóban tesznek szert a gyerekek a nyelvi tudásra, mint a későbbi (akár iskolás) időszakban. Ez azonban igaz az összes többi tantárgyra is.
A lényeg azonban itt is, a hogyanon van! Nem mindegy, hogy a gyermek elsajátítja a nyelvet, vagy az iskolában már valóban tanulja azt. Akaratlanul is összefüggéseket keres és magyarázatokat vár, míg kicsi korban természetesen rögzül, hogy egy-egy dolognak akár több neve is lehet.
A Családinet oldalán erről is írtam egy cikket:
http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/21485/raerunk_arra_meg_-_avagy_elegendo_az_iskolaban_elkezdeni_a_nyelvtanulast

7. Később fog majd beszélni az anyanyelvén (megkésett beszédfejlődés)

Az, hogy a gyermek mikor kezd el beszélni, nagyon változó. Vannak gyerekek, akik már 6 hónaposan pötyögnek szavakat, míg mások kivárják a megfelelő alkalmat (akár a 20 hónapos kort is). Az otthoni angolozás nem befolyásolja a beszéd kezdetét, csupán ha valakinél mindkettő előfordul, akkor könnyű az idegen nyelv rovására írni a késői kezdést.
Erről egyébként részletesen írtam itt:
https://angolkalauz.hu/korai-nyelvtanulas/megkesett-beszedfejlodes/

8. Össze fogja keverni a nyelveket

Valóban igaz, hogy kezdetben előfordulhat, hogy a gyermek összekeveri a két nyelvet, azonban ez csak ideiglenesen lesz így. Ez abból adódik, hogy a gyerek szókincse nem egyformán fejlődik a két nyelven, így először az egyik nyelv hiányosságait a másikkal pótolja. Ez természetes jelenség, amelyen majd idővel túljut. Még nem találkoztam olyan felnőttel, aki „úgy maradt” volna, hogy keveri a nyelveket. Ez a keverés egyébként pont azt mutatja, hogy a gyermek nem tesz különbséget a nyelvek között, természetes, hogy mindkettőt használhatja.

9. Ha logopédiai eset, akkor rosszabb, ha idegen nyelveket is tanul

Sem az anyanyelv, sem egy idegen nyelv hangrendszerének elsajátítása nem mutat egyenletes fejlődést. Néha bizonyos hangok különösen nehéznek bizonyulnak a gyermek számára még azután is, hogy már megérti azokat a szavakat, amelyekben az adott hang előfordul. Mindez azonban közel sem jelenti azt, hogy a gyermek nem lesz képes idővel tökéletesen kiejteni az adott hangot. Fontos, hogy a szülő az ilyen jellegű nehézségek leküzdésében segítsen a gyermeknek, bátorítsa, támogassa őt (s ne kezelje „logopédiai esetként”). Motivációval, játékosan oldhatók a gyermek frusztrációi, gátlásai, s odafigyeléssel fejleszthető.

Felhasznált irodalom:
Dr. Kovács Judit: Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség